A
néphagyományban
mind mai
napig élo
rege szerint
a tó helyén
valamikor
égbenyúló
bérc
emelkedett.
Vele szemben
egy másik
hegy kopár
sziklái
ostromolták
az eget. A
két hegy
csúcsára két
gonosz
testvér,
Gáspár és
Sándor
grófok
építettek
várat,
egyikük
ezüstbol, a
másik pedig
aranyból. Az
egymással
versengo,
civódó
grófok
állandó
rettegésben
tartották a
környékbeli
lakosságot.
Egy
alkalommal
egy gazdag
utazó, aki
gyönyöru
négylovas
hintón
érkezett
Sándor úr
várához,
éjjeli
szállást
kért a vár
urától. A
kapzsi gróf,
miután nem
tudta
rábeszélni
vendégét az
irigyelt
fogat
eladására,
kockajátékon
elnyerte
tole.
Eldicsekedvén
szerzeményével
Gáspár
grófnak, az
fogadást
ajánlott,
miszerint,
ha o egy nap
leforgása
alatt sokkal
szebb és
drágább
fogatot nem
szerez,
akkor
vagyonát
öccsének
adja. Gáspár
ördögi
tervet
eszelt ki: a
környék
falvaiból
összeszedette
a nyolc
legszebb
szüzet és
gyönyöru
lószerszámmal
ellátva
befogta oket
a legszebb
hintójába. A
szerencsétlen
teremtések
azonban meg
sem bírták
mozdítani a
kocsit. Erre
Gáspár gróf
- szornyu
haragjában -
ostorával
rávágott a
fogat élén
levo
legszebb
lányra, akit
Annának
hívtak.
Isten
meghallgatva
a
fájdalomtól
térdre
rogyott Anna
könyörgését,
szornyu
téletet
hozott:
megmozdult a
föld,
megnyíltak
az ég
csatornái, s
az
istentelen
grófok várai
a
várhegyekkel
együtt, nagy
robajjal a
mélységbe
zuhantak.
Helyükön
másnapra egy
sötét vizu
tengerszem
tükrözte
vissza a
felkelo nap
sugarát.
Így nyerte
el a tó a
Szent
Anna-Tó
nevét.
